Több mint 110 résztvevő – energiaipari felsővezetőktől, vidéki önkormányzatokon át, fővárosi civil szervezetek képviselőiig – volt kíváncsi arra, milyen lehetőségei vannak ma Magyarországon egy energiaközösségnek a 2024. április 18-án megrendezett konferenciánkon.

| A konferencián levetített diasorok az előadás címére kattintva letölthetők.

Ahogy a konferencián is ismertettük, a Transzformátorban egy egészen újszerű energetikai víziót fogalmaztunk meg: olyan energiarendszert szeretnénk, ahol a helyi, fenntartható, alulról jövő közösségi energia kezdeményezések nem csak üde színfoltok, hanem az energiaszektort átalakító, demokratizáló szereplők. A Transzformátor ezeket a közösségi kezdeményezéseket igyekszik segíteni, miközben célja az átalakuló energiapiachoz szükséges jogszabályi változtatások támogatása is. Ezek ugyanis jelenleg még annyira gyakran változnak és kedvezőtlenek, gyakran igazságtalanok – ahogy azt az esemény folyamán több hozzászólásban is jelezték az érintettek –, hogy ma Magyarországon nem is érdemes regisztrált energiaközösségben gondolkodni, így ahogy Fabók Márton, a Szolidáris Gazdaság Központ energia munkacsoportjának koordinátora köszöntőjében elmondta, munkánk során inkább közösségi energia kezdeményezésekről beszélünk, amely kategóriába már jóval több hazai példát találunk, mint az eddig hivatalosan bejegyzett 3 db energiaközösség.

“Az EU direktívákban azért jelennek meg az energiaközösségek, mert ezek tudják hatékonyan átalakítani az energiarendszert egy fenntartható irányba.” – emelte ki Matisz Ferenc, a Szolidáris Gazdaság Központ energiaközösségi szakértője, aki 15 év energiaipari tapasztalattal a háta mögött komplexen mutatta be a témát. Megfér-e egymás mellett a globális és lokális gondolkodás? Van-e esélye az energiaközösségeknek egy ilyen instabil időszakban, mint amit az utóbbi években átéltünk? A szakértő szerint az olyan szokatlan megoldások, mint a megújuló áramtermelés helyi szereplők közötti megállapodás keretében, fair áron történő, sőt akár ingyenes átadása például a helyi iskolának vagy munkahelynek, olyan előnyöket adhat, ami túlmutat az anyagi megtérülésen.

Dr. Kondorosi Andrea, az Energiaügyi Minisztérium Villamosenergia Főosztályának vezetője bemutatta a legfrissebb jogszabályi változtatásokat, különösen a közelmúltban bevezetett európai uniós és hazai jogszabály-módosításokat, amelyek lehetővé teszik a villamosenergia-megosztást, bár elismerte, hogy a hazai jogharmonizáció és jogalkotás eddig igencsak reaktív volt, és nem igazán állt készen ilyen mértékű változtatásokra a rendszer. Az előadó részletesen bemutatta az energiamegosztás lehetőségeit három szinten: társasházak, magánvezetéki hálózatok, és közcélú hálózatokon lévő közösségek. A jelenlévők rákérdeztek a korábban, 2021-ben már ígért tesztkörnyezetre, amely Kondorosi szerint hamarosan meg fog jelenni. Elmondta, hogy a tárca már kapott ajánlásokat, és bíznak benne, hogy 2024 második felében – széleskörű egyeztetéssel kiegészítve – már lehetséges lesz a jogalkotás az igények mentén.

Dr. Grabner Péter, energiaszakértő, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tanácsadója ismertette azt a kormányzati programot, amelynek keretében 25 MW-os szociális napelem-kapacitás beruházására nyílt lehetőségük, ami során 40 naperőműből 20 telephelyen már az átadás közelében járnak. Bár energiaközösségek létrehozását nem vállalták a projektben – az erre tett kísérletek rendre elbuktak, amelynek fő okaiként a szabályozói és politikai akarat hiányát, a stabil energiapolitikai stratégiát és a rezsicsökkentés módját nevezte meg. Kiemelte, hogy úgy látják: ha sikerülne lokálisan együttműködni az érintett szereplőknek, az számos problémát áthidalhatna; ám az egyetemes szolgáltatók átalakítása, és almérlegkörös megoldás kialakítása is szükséges lenne.

Dr. Kecskeméti Balázs energiaszekértő az energiapiaci szemponttal és a megtérülés kérdésével egészítette ki a vitát: a bruttó elszámolás és az egyre nagyobb napelemes termelés miatt egyre kevésbé értékes a megújuló energia és egyre romlanak a megtérülési mutatók. Mindenképpen az energiamix diverzifikálása, a rendszerhasználati díj (RHD) megtakarítása (különösen társasházak esetében), a fogyasztó oldali rugalmasság és fogyasztói szokások változása lennének a legfontosabb elemei a megoldásnak, kiegészítve energiahatékonysági beruházásokkal is.

Közeledve a gyakorlati megközelítéshez, Fabók Márton konkrét energiaközösségi modelleket és megtérülési számításokat mutatott be. Kiemelte, hogy egy energiaközösség vagy közösségi energia kezdeményezés számos tevékenységgel foglalkozhat, amelyekből csak egy a villamosenergia-megosztás, amellyel azonban sokan megfeleltetik az energiaközösségeket. Hozzátette, hogy a közösségi működés különbözteti meg igazán ezeket a kezdeményezéseket például egy ipari megújulóenergia-beruházástól, és ennek legfontosabb jellemzője a helyi, közösségi tulajdonviszonyok, az arányos képviseleti alapú döntéshozatal, illetve a bevételek igazságos megosztása. 

Az árammegosztás megtérülésének alapja, ha eltérő árszintek vannak a rendszerben, amelyeket energiamegosztással áthidalva megtakarítást érhetnek el a szereplők. A szakértő számításokkal mutatta be, hogy az energiamegosztás megtérülő lehet a résztvevők számára, különösen ingyenes átadás esetében, azonban pusztán pénzügyi befektetésként nem biztos, hogy megéri egy ilyenbe belefogni. 

Mindezekhez azonban 3+1 feltételnek még teljesülnie kell: 

1. a részleges ellátás megvalósulása, amely lehetővé tenné, hogy egyetemes szolgáltatás keretében is lehetőség legyen az energiamegosztásra;
2. egyszerű mérlegköri integráció, amely nélkül az az irreális helyzet állna fenn, hogy egy helyi kezdeményezésnek menetrendezéssel és kiegyenlítéssel kéne foglalkoznia;
3. valós idejű adat-hozzáférés, különösen bruttó elszámolás esetében, de a jelenlegi idősoros tarifa irreálisan drága alternatíva lenne, hiszen jelenleg csak nagyfogyasztókra van kitalálva,
4. és végül arányos rendszerhasználati díjakra is szükség lenne, azaz az RHD tükrözze azt, ha valaki kevésbé használja a hálózatot.

A rendszerhasználati díjak kialakításának kérdése élénk vitát generált a kerekasztal-beszélgetés alatt, amelybe bevonódtak a résztvevők a közönség soraiból is, akik közül a MEKH főosztályvezetője külön felszólalásban ismertette, hogy a hálózat rendelkezésre állása az, amely a költségeik 80%-át jelentik akkor is, ha a helyi kezdeményezéseknek egy évben csak 10%-ban van szükségük a hálózatra az önellátás mellett. Példaként hozta a távolságalapú rendszerhasználati díjakat, amelyek olyan igazságtalanságokat szülhetnek, mint pl. hogy a paksiaknak nem kéne fizetniük RHD-t, míg a határmenti településeknek sokkal jelentősebb lenne ez a díj – miközben elismerte, hogy sok aránytalanság van most is a rendszerben, és finomhangolni kellene a költségfelosztási rendszert. 

Dr. Grabner Péter elmondta, hogy jelenleg a tarifarendszer változtatására nincs politikai akarat, de hamarosan muszáj lesz hozzányúlni ehhez a szabályozónak, és hogy a nemzetközi példák nem távolságfüggő tarifákat alkalmaznak, hanem máshogy differenciálják a költségeket.

Ezen a ponton egymás után szólaltak fel helyi energiaközösségi kezdeményezések képviselői – például Kistelekről, Veresegyházról – akik beszámoltak arról, hogyan lehetetleníti el működésüket, megtérülésüket a jelenlegi tarifarendszer. Miközben a kerekasztal résztvevői elismerték: a helyi termelésnek és felhasználásnak valóban van win-win hatása, hiszen például kisebb a hálózati veszteség, vagy nincs szükség további infrastruktúra beruházásokra. Muszáj hozzányúlni a keretekhez és a Fabók Márton által fentebb is említett 3+1 feltétel megvalósítására is szükség van.

“A szükséges jogszabályi változások érdekében energiaközösségi koalíció keretében, együttműködésben tudunk tenni.” Dr. Sáfián-Farkas Fanni, a Szolidáris Gazdaság Központ társkoordinátora meghirdette a szervezet frissen induló energiaközösségi koalícióépítő mozgalmát, amelyet már több hónapos felmérő munka előzött meg, és amely során fokozatosan fognak nyitni több tucat hazai érdekelt fél felé, a civil szervezetektől a nagyvállalatokig, beleértve természetesen a közösségi energia kezdeményezéseket is, hiszen ők tudják igazán, milyen szükségletek, igények, akadályok mentén van szükség a változtatásokra. Sáfián-Farkas ismertette az SzGK nemrég indult európai uniós támogatású projektjét is, a Life COMET-et, amelynek keretében módszertani támogatást kapnak az országos szintű energiaközösségi koalícióépítéshez, illetve közvetlen képzésekkel és technikai segítségnyújtással tudják majd segíteni a helyi kezdeményezéseket a következő két és fél évben.

A délutáni program során – igen különböző – közösségi energia kezdeményezések mutatkoztak be személyesen. A prezentálók között szerepelt például két fővárosi önkormányzati kezdeményezés, akik változó sikereikről és pályázati kiszolgáltatottságukról számoltak be.

Erzsébetvárosból Francsics László, az EVIN (Erzsébetvárosi Ingatlangazdálkodási Nonprofit Zrt.) képviselője, Pesthidegkútról pedig Kerényi Gyula, a II. kerületi Polgármesteri Hivatal munkatársa beszélt eddigi tapasztalatairól és terveiről.

Az erzsébetvárosi kezdeményezés keretét a helyi Klímastratégia határozta meg: a stratégia kulcsfontosságú pontja az épületek energiaellátásából és üzemeltetéséből adódó kibocsátások csökkentése, illetve a megújuló energiahordozók alkalmazásának bővítése is. Emellett természetesen a kerület adottságai is meghatározóak voltak az ötletük kialakítása során, hiszen belvárosi környezetben a társasházak számára nagyon jó lehetőséget jelentene a napenergia termelés és megosztás. 

A projektben keretében három területen valósul meg napelem telepítés: egy 100 százalékban önkormányzati tulajdonú társasház, a Klauzál téri piac, illetve egy irodaház épületén. Habár ezek jelenleg még nem oszthatják meg a termelést egymással, az egyes elemek úgy lettek megtervezve, hogy önálló egységként is funkcionáljanak, de amint a jogszabályok lehetőséget teremtenek erre, egy trafókörön belül összekapcsolhatóak lesznek.

A pesthidegkúti kezdeményezés motivációja egyrészt a környezettudatosság: energiaközösséget kialakítani felelős és tudatos lépés a klímaváltozás hatásainak mérséklésére, emellett hozzájárul a decentralizáció és energiafüggetlenség erősítéséhez. Másrészt pedig, fontos szerepet kap a lokálpatriotizmus, a helyi erőforrásokra építés, értékteremtés és a közösség erősítése.

Sajnos az önkormányzatnak még nem sikerült pályázatot nyernie terveire, de továbbra is próbálkoznak. Illetve a már meglévő erőforrásokra építés jegyében olyan modellben gondolkodnak, ahol a már meglévő lakossági napelem tulajdonosok szerveződhetnének energiaközösségbe, és az önkormányzattal együttműködve arra törekednének, hogy a megtermelt áram helyben kerüljön felhasználásra. Így, a megosztás keretében lehetővé válna önkormányzati tulajdonú épületek, többek között a Gyarmati Dezső Uszoda energiaellátása is.

Jelinek Csaba a SZAKI (Szövetség a Közösségi Ingatlanfejlesztésért) képviseletében a Kazán Közösségi Ház épület-szintű közösségi energia kezdeményezését mutatta be a 8. kerületből. A közösségi iroda 440 m²-én 11 helyiséget üzemeltetnek, ezek között található közösségi műhely, iroda, napközi és szerkesztőség is. Emellett az épületben található a Gólya Szövetkezet is. A 2019-ben vásárolt épületet a szervezetek elkezdték felújítani, 2021-ben napelemek telepítésébe is belevágtak, és megkezdődött az energiaközösségi szerveződés. A rezsiválság során nyilvánvalóvá vált, hogy a rossz energiahatékonyságú épület üzemeltetése nagyon költséges, ezért az kezdeményezés fókusza kiszélesedett, és a teljes épületenergetika átlátása és megértése lett a cél.

Megvalósultak kisebb energetikai  fejlesztések, átszervezések (pl.: nyílászáró szigetelése, DIY központi fűtésvezérlési rendszer kialakítás), de közösségszervezési része is volt a kezdeményezésnek (pl.: kialakult a többsebességes bérlői modell, megkezdődött egy közösségi felújítási alap képzése a napelem által megtermelt haszonból).

A közösségi házban ezek eredményeképpen sikerült 50 százalékos gáz megtakarítást elérni, ami óriási siker, de a jelenlegi változó piaci és szabályozási környezet nagy kihívást jelent az energiaközösség fejlesztésében.

A Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSz) szakértője, Szalkai-Lőrincz Ágnes a Közösségi Energia Szolgáltató tevékenységét ismertette. A kezdeményezés jelenleg non-profit Kft. formában működik, és a korábbiaktól eltérően nem helyi, hanem országos szintre fókuszál. Egy 2022-es pályázat keretében jött létre 4 civil szervezet együttműködésében, azzal a céllal, hogy energiaközösségek kialakítását támogassák tanácsadással és szemléletformálással.

A kezdeményezés közösségi ESCO finanszírozást követ. A cél, hogy napelemes rendszereket telepítsenek olyan épületekre, amelyekben a közösség számára fontos tevékenység zajlik. A modell azon alapul, hogy a hálózati rátáplálást minimalizálják, a csatlakozó energiaközösségek pedig mind részévé válnak a hálózatnak. A nagy közösségben képződő alap célja pedig, hogy további energetikai fejlesztéseket támogasson.

A délután utolsó előadója, Zagyva Gabriella pedig Alsómocsolád önkormányzatának komplex megközelítését mutatta be. A település célja, hogy közösségi szinten kezeljék az energiafogyasztás és – termelés kapcsán felmerülő lehetőségeket és problémákat. A kezdeményezés három pillérre épül: a megújuló energiára, az energiahatékonyságra és az energiatakarékosságra.

A településen többek között megvalósult egy szolárpotenciál- és épület állapotfelmérés; klíma stratégiát és SECAP-ot készítettek; környezetvédelmi és klímareferenst alkalmaznak. Több épületre is telepítettek már napelemet, az idősotthonban pedig okos energiamenedzsmentet alkalmaznak. Jelenlegi terveik között szerepel, hogy egy energiaközösségi pénzügyi alapot hozzanak létre, ami lehetőséget teremtene a helyi lakosoknak energetikai felújításokra és fejlesztésekre.

A kerekasztalnál kiderült, hogy a legtöbb kezdeményezés nem a pénzügyi megtérülés miatt jött létre: a helyi közösség, a gazdasági igazságtalanságok kezelése (akár a közelmúlt válságai) miatt, energiahatékonysági fejlesztések vagy akár egy kistelepülésen a helyi népesség megtartása és a “túlélés”, vagyis előremenekülés is fontos motivációk voltak. Kiemelték: minél többen gondolkoznak együtt a helyi szereplőkkel, keresik meg a közös pontokat és jönnek létre szövetségek például a helyi civilek, az önkormányzat és a vállalkozások között, annál nagyobb eséllyel valósulnak meg a kezdeményezések. Az új kezdeményezéseknek azt javasolták, legyenek türelmesek, keressenek segítséget tapasztaltabbaktól, és a jelenlegi keretek között inkább maradjanak közösségi energia kezdeményezések, ne váljanak még regisztrált energiaközösségekké.

A szervezők úgy búcsúztak: ősszel további fórumon folytatják a párbeszédet, és addig is várják a meglátásokat a közösségi energia koalíció koncepciójához, hogy mihamarabb érdemes legyen regisztrált energiaközösségekben is gondolkozni.