Fotó: Szőllőssy Anita
December harmadikán a MEMO házban került megrendezésre az Önkormányzatok szerepe az energiaforradalomban konferenciánk. Az eseményen a magyarországi önkormányzati szféra és civil szervezetek képviselői is nagy számban részt vettek.
| A konferencián levetített diasorok az előadás címére kattintva letölthetők.
Fotó: Szőllőssy Anita
Az esemény megnyitójaként Fabók Márton, a Transzformátor koordinátora bemutatta a Transzformátor Energiaforradalmi Kiáltványát, amelyben a szerzők egy szolidáris és megújuló áramrendszer kialakításának okait, feltételeit és menetét taglalják. A dokumentumban kiemelt szerepet kapnak az önkormányzatok, mint a közszolgáltatások demokratizálódásának, a közösségi vagyongyarapításnak és az energiacégek átalakításának egyik fő mozgatórugói.
Fotó: Szőllőssy Anita
Úr Eszter(Transzformátor) előadásában a szolidáris gazdasági mozgalom és a remunicipalizáció közös pontjairól beszélt. Kiemelte, hogy a “commons” (a közösen birtokolt, használt és igazgatott erőforrások rendszerei) logikája szerint lehetnek olyan közösségileg igazgatott erőforrások, amelyek képesek fenntarthatóan és demokratikusan működni. A szolidáris gazdaság pedig ezen kezdeményezések felskálásázát célozza. A manapság jellemző “public-private” kapcsolatok, azaz a köz-és a magánszféra összefonódása helyett a “public-common” irányba érdemes terelni az önkormányzatok működését, így biztosítva a megfizethetőséget és a megfelelő koordinációt. Az említett problémák számos helyen felszínre törtek, így globálisan is elkezdődött egy remunicipalizációs hullám, különösen a 2008-as válság óta (bár a Covid–19 járvány óta visszaesés tapasztalható). Példaként említésre került Hamburg sikeres energia- és közműhálózati rekollektivizációja, valamint a német Stadtwerke rendszer, hangsúlyozva, hogy ezek az alternatívák fenntarthatóbb és demokratikusabb megoldásokat kínálnak.
Szőllőssy Anita (Transzformátor) a magyar önkormányzatok helyzetét részletezte. Magyarországon jelenleg egy centralizációs folyamat zajlik: az önkormányzatokat folyamatos jogkör- és forráselvonások érintik, és ebben a folyamatban is inkább egymás versenytársaiként, mint szövetségeseként jelennek meg (pl. pályázatok esetében). A lakossággal való kapcsolat tekintetében sok esetben kétoldalú távolságtartás jellemző. Átgondolt, hosszútávú stratégiák kialakításának és sikerre vitelének pedig számos akadályozó tényezője van. Ilyen a 4-5 éves politikai ciklusokban való gondolkodás, a szűkös források vagy az általános kiszámíthatatlanság az önkormányzatok helyzetét illetően. Azonban ez korántsem jelenti azt, hogy nincsenek lehetőségek a fejlődésre. Az önkormányzatok horgonyintézményei lehetnek a közösségi vagyongyarapításnak és a rekollektivizálásnak. Az általános távolságtartás feloldására pedig számos, működő manapság divatos technika létezik, amellyel a helyi lakosok is bevonhatók a döntéshozásba és a stratégiai gondolkodásba. Az egymással való versengés pedig felváltható kölcsönös tapasztalatcserével és hálózatosodással (pl. szövetségek kialakítása). Az energiaválság tapasztalatai rávilágítottak számos, korábban nem realizált problémára és azok lehetséges megoldására is: energiaszerződések felülvizsgálata, önellátás kérdése, anyagi és energiaforrás diverzifikálása, vagy akár önálló szerepvállalás az energiatermelésben.
Fotó: Szőllőssy Anita
Magyar László (Energiaklub) előadása során inspiráló európai önkormányzati példákat ismertetett. A bajorországi Pfaffenhoffen város célja, hogy 2035-re a helyi energiaigényeket 100%-ban fedezni tudják megújuló energiából. Ezt átgondolt klímavédelmi tervvel, energiaközösségek létrehozásával és az energiarendszerek összekapcsolásával kívánják elérni. A szászországi Chemnitz 2045-ig tervezi elérni a klímasemlegességet. Ehhez az alkalmazkodóképességet és a sokoldalúságot helyezték a középpontba. A városban egy biomasszakazán, akkumulátoros energiatárolás, napelemek, valamint egy 100 éves épület esetében szezonális tárolással kiegészített napkollektorok is helyet kaptak. A szakértő ezen felül Budaörsöt (civilek bevonása, Pozitív Energia Körzet) és Szentest (geotermikus távhő) emelte ki a hazai települések közül. A Ready4netzero projekt keretében az Energiaklub egy 200 oldalas útmutató dokumentumot is készített a klímasemlegesség elérését célzó önkormányzatok számára.
Fotó: Szőllőssy Anita
Aradi Fanni (Józsefvárosi Önkormányzat Közösségi Részvételi Iroda) a lakáspolitika és társadalmi részvétel kérdéseit hangsúlyozta. Az önkormányzat munkájának szerves részét képezi a klímavédelmi terveken túl a folyamatosan megújuló lakásgazdálkodási terv és az átgondolt részvételi koncepció. A kerületre a nagy beépítettség jellemző, az épületállomány állapota pedig változó. Bár a saját önkormányzati vagyon elhanyagolt (korábban nem létezett vagyongazdálkodási osztály), folyamatosan vizsgálják hogyan tudják a legenergiatakarékosabb módon megvalósítani a korszerűsítést. Társasházi pályázatokat írnak ki, az otthonfelújítási támogatás mellé automatikus energetikai tanácsadást is adnak. Saját bérházaikban elsősorban épületszerkezeti, mintsem esztétikai felújításokat csinálnak (akadálymentesítés, nyílászárócsere, fűtésrendszer modernizálása). Ezen felül a fizetőssé tett parkolás bevételéből bérlettámogatást is adnak. A megfelelő állami szabályozás, a hiányos támogatások és a korszerűtlen közműhálózat miatt azonban keretek közé vannak szorítva. A részvételiséget több fronton igyekeznek beépíteni az önkormányzati tevékenységekbe. Tájékoztató anyagokat biztosítanak a bérlőiknek, a felújításra váró épületeknél pedig a lakógyűléseken vesznek részt. 2025 tavaszától pedig egy új kísérleti projektet indítanak Lakótér néven.
Fotó: Szőllőssy Anita
Matisz Ferenc (Transzformátor) az önkormányzati energiabeszerzés lehetőségeit részletezte. Az energiabeszerzés két fő módja a nyíltpiaci és az egyszerűsített közbeszerzés. Bár utóbbi olcsóbb és gyorsabb, de korlátozott lehetőségekkel bír: nem lehet vele összetett konstrukciót kidolgozni, a szereplők száma limitált, valamint értékhatára 15 millió Ft (közszolgáltatónál 50 millió Ft/év). Az energiaszerződések szempontjából létezik teljes és részleges ellátás alapú is. Árazás alapján pedig fix vagy indexált (vagy valamilyen strukturált termékhez kötött) árban lehet megegyezni. A szakértő felhívta a figyelmet, hogy valamiért a villamos energia esetében előnyben részesítjük a fix áras kialakítást, pedig sok helyen az életben ez nem jellemző. Ahhoz, hogy az önkormányzati szintű közösségi energia kezdeményezések nagyobb eséllyel legyenek sikeresek, megfontolandó lehet a részleges ellátásra és az indexált (vagy strukturált) termékre átállni. A fix ár esetén ugyanis nagyon nehéz megmondani, hogy mennyi lesz az ára a következő évre forintban egy görbének ma. Fennáll egy ártatási és alul- vagy felülfogyasztási, egy ár-görbe és egy devizakockázat is. Valamint fix árazás esetén egy harmadik félnek nem lehet beszállítani, így mindenképp szükséges egy másik termékstruktúra kialakítása. Az idegen beszállítás ára viszont nem kell, hogy a piaci ártól függjön, hiszen meg lehet állapodni egy helyi megújuló erőművel. A helyben termelt energia előnye, hogy nem igényel nagy hálózatfejlesztést, és hosszú távon függetleníthet a piaci áringadozásoktól és geopolitikai hatásoktól. A termelő számára is előnyös, hiszen ha tudja bizonyítani, hogy van egy hosszútávú fix áras szerződése például egy önkormányzattal, az megkönnyíti a banki finanszírozást a beruházásokhoz.
Fotó: Szőllőssy Anita
Szöllősi Luca (Szolidáris Gazdaság Központ: Lakhatás munkacsoport) a társasházi energiahatékonyság és az önkormányzati szerepvállalás témakörét járta körbe. Jelenleg 4 millió ember él társasházakban, és az energia költségei aránytalanul nagy terhet rónak a háztartásokra. Nincsenek támogatva átfogó programokkal, és a közép/hosszú távú tervezés hiánya miatt csak sürgős, rövid távú felújítások valósulnak meg, amelyek nem növelik az energiahatékonyságot. A társasházkezelők gyakran nem rendelkeznek megfelelő szakmai kompetenciával, és túlterheltek, valamint sok esetben a végzett munkájuk minősége nem is ellenőrizhető. Az állami programok hiányában a lakóknak kell finanszírozniuk a felújításokat piaci hitelekből. Az önkormányzatoknak itt fontos szerepe lenne a támogatások nyújtásában. Bár sajnos nem rendelkeznek annyi forrással, hogy kipótolják az állami támogatást, a társasházi pályázatok ösztönzők lehetnek (energiahatékonysági szempontok figyelembe vétele, felújítási előkészületek támogatása). Ezen felül támogathatják az energiaszegénységnek kitett háztartásokat, és rugalmasíthatják az helyi építési szabályzatot is. A jó gyakorlatok között szerepel továbbá a szakértői bázis biztosítása, az egyablakos ügyintézés és a jogi tanácsadás. Az önkormányzatoknak folyamatosan jelen kell lenniük a lakógyűléseken és közvetíteniük kell a közösségi megoldásokat, akár problémabejelentő felületet is létrehozva. Így megerősíthetik a közösségi megoldásokat és kezdeményezéseket, valamint lehetőséget biztosíthatnak a közösségek és a közszféra közötti együttműködésre és a tapasztalatcserére.
Fotó: Szőllőssy Anita
A konferencia délutáni blokkja adott helyet a kerekasztal-beszélgetésnek, amely során négy meghívott vendégünk osztotta meg gondolatait a saját tevékenységeikről, és arról, hogy mit tehet egy önkormányzat azért, hogy előmozdítsa az energiaátmenetet. A beszélgetés megkezdése előtt Úr Eszter vitaindítóként pár percben felvázolta, hogy milyen elméleti lehetőségek állnak közösségi energia tekintetében az önkormányzatok előtt.
Csetneki Csaba (Újszentmargita polgármestere) elmondta, hogy 1400 fős kistelepülésként is régóta foglalkoznak energetikával. A település hét másik önkormányzat mellett tagja a Tiszamente Energiaközösségnek. A polgármester úgy érzi, hogy az elmúlt években történt egyfajta szemléletváltás, és az energetikai kiadások már sokkal alaposabb átgondolást igényelnek, mint korábban. Mivel a közintézményeik felújítása már 10 éve megtörtént, az energiaválság nem rázta meg annyira a költségvetést a közvilágítást kivéve. Kistelepülés révén az állam azonban ezt kiegészítette.
Barát Endre (Terézváros, fenntarthatósági referens) arról számolt be, hogy Terézvárosban több állampolgári tanács is alakulóban van. A SECAP-ot társadalmi konzultációval dolgozták ki, 53 intézkedéssel, amelyek közül sok lakossági javaslat volt. A kerületben a fő kibocsátók a lakásállomány fűtése/hűtése és a közlekedés. A cél társasházak felújítási modelljeinek kialakítása és finanszírozásuk megoldása, bár az nagyban nehezíti a helyzetet, hogy az épületállomány jelentős része védettséget élvez. A sok rövid távú lakó és iroda miatt a lakóközösségek felbomlanak, ami nehezíti a közösségépítést. A kihívás az, hogy hogyan lehet kialakítani ezeket úgy, hogy elinduljanak egy új irányba.
Feldmár Nóra (Fővárosi Klímaügynökség) megerősítette, hogy Budapesten általánosan is a lakóépületek a legnagyobb energiafogyasztó és CO2-kibocsátó szektor. Az ügynökség egyik célja kézzelfogható pilot projektek létrehozása. Emellett az egyablakos tanácsadás, a szemléletformálás és a lakossági tájékoztatás is tervben van.
Lajtmann Csaba (Éghajlatvédelmi Szövetség) arról beszélt, hogy bár a napenergia lehetősége az ezredfordulón vitatott volt, de 10-15 év alatt elterjedt. A 2010-es évek közepén már elérhetővé vált a megújuló energia, így a szervezet is inkább a szemléletformálásra koncentrál. Jelenleg önkormányzatokkal foglalkoznak. A COVID alatt kezdtek foglalkozni a közösségi energiával és az energiaszegénységgel is. A Magyar Természetvédők Szövetségével is közreműködnek energiaközösségi ügyekben.
Fotó: Úr Eszter
A következő kérdés arra vonatkozott, hogy hogyan lehet eljuttatni a támogatást azokhoz, akiknek ténylegesen szüksége van rá. Tanácsadással vagy szakértői hálózattal? Az önkormányzat csak koordináló szerepet vállaljon? Látnak-e erre lehetőséget?
Csetneki Csaba szerint egy önkormányzati vezetés forintosíthatóságot, megtérülést vár sok esetben a tevékenységektől. Kiforratlan folyamatról beszélünk, sokan nem látják az ebben rejlő lehetőséget. Hiányzik a rendszerszemlélet. Az biztosan látszik, hogy ebben van felelőssége az önkormányzatoknak. Településükön készült egy kérdőívezés, amelyben kiderült, hogy a lakosok támaszkodnak az önkormányzatra. Azonban források kötöttek, nagyon szűkül a mozgástér, és sok esetben nem tud segíteni az önkormányzat, hiába akar. A szociális támogatási rendszer kiépítése pedig nagyon forrásigényes.
EU-statisztika tekintetében a hazai lakosok 4,7%-a érintett az energiaszegénységben. Azonban a definíció nem konkrét és a módszertan is ismeretlen. A legszegényebb ötöd tekintetében pedig mindenki olyan házban él, ami elavult, ez pedig már 20%-ot jelent – folytatta Lajtmann Csaba. Szervezetük együtt dolgozik Marcalvölgye-Bakonyalja településeivel egy projekt tekintetében, mely során helyi fórumokat szerveztek. A szakértő arról is beszélt, hogy Magyarországon a 2,8 millió családi ház 80%-át fel kellene újítani. Az idén bejelentett program az épületállomány 1%-ára elegendő, valamint a támogatási program konstrukciójával is adódnak problémák és sokszor még a módosabb rétegeknek is elérhetetlen. A feltett kérdésre, miszerint hogyan tudna segíteni az önkormányzat, azt válaszolta, hogy lehetne egy energetikai szolgálat, ami segíti az igazán rászorulókat, hogy ezek a fejlesztések meg tudjanak valósulni.
Feldmár Nóra szerint abban nincs hiány, hogy tudják azt, hogy óriási szükség van a felújításra. Azonban sokszor vannak sokkal előrébb való problémák, mint az energiahatékonyság (pl. vezetékes víz, legyen fürdőszoba). Ha van egy támogatási konstrukció, abban kevesebb a bizalom, nehéz elhinni annak, aki kapja, hogy ez lehet jó. Volt egy baranyai falu, akivel dolgoztak, ahol a polgármester egyénileg is segített pályázatot írni. Volt, akinek azért lett napeleme, hogy végül ki tudják cserélni a nyílászárókat (mert ez volt a feltétele). Az energiaszegénység nem egy bináris dolog, vannak szintjei. Vannak olyan háztartások, amelyeknék egy CSOK szintű támogatás jó lenne, azonban ez úgy van kialakítva, hogy ne legyen elérhető.
Barát Endre szerint jobb, ha ezt civilek csinálják. Terézvárosban a rezsiválság kezdetekor nyitottak egy energiatanácsadó-irodát. Most ugyanebben az irodában a Renopont tart rendszeresen tanácsadást. A kerületben jelenleg nyílászárócsere történik (régi épületek faablakainak cseréje), kerékpártámasz támogatás, zöldítés, társasházi közösségek építése. A szemléletformálást, tanácsadást jobb, ha civil szervezetek csinálják, mivel nem éri meg felállítani egy apparátust a viszonylag “kevés” érdeklődőért, illetve más nehézségek is vannak ez ügyben.
Fotó: Úr Eszter