Az energiamegosztásnak alapvetően két formája létezik: a magánhálózat-alapú, illetve a közcélú (vagyis elosztói hálózat-alapú) modell. Előbbi Magyarországon inkább ipari szereplők körében terjedt el (lásd: ipari energiaközösség), és főként technikai megoldást jelent.
A közcélú hálózaton történő energiamegosztás lakossági és önkormányzati szempontból sokkal relevánsabb, azonban működéséhez több jogi és szabályozási feltételnek is teljesülnie kell.
- Részleges ellátás lehetősége
Amennyiben egy fogyasztó egyetemes szolgáltatásra jogosult, csak teljes ellátás alapú szerződést tud kötni, tehát kizárólag a DSO-tól tud vételezni áramot. Ha ez a fogyasztó részt vesz energiamegosztásban, és a közösen megtermelt energián felül a hálózatról is szeretne vételezni áramot, jogilag biztosítani kell a részleges ellátás opcióját.
Bár a villamosenergia-törvény kimondja, hogy az energiaközösségben való részvétel nem érintheti hátrányosan a törvényben megszerzett jogokat (mint az egyetemes szolgáltatásra való jogosultság), jelenleg nincsen részleges ellátásra fókuszált szolgáltatási csomag. Tehát, bár törvény nem tiltja, a gyakorlatban mégsem lehetséges ilyen szerződés megkötése. - Egyszerű mérlegköri integráció
Az hálózat stabilitása szempontjából fontos, hogy energiamegosztásban résztvevők legyenek felelősek az általuk okozott kiegyensúlyozatlanságokért. Egyéni felhasználók vagy akár kisebb energiaközösségek, megosztásos konstrukciók esetében viszont nem lehet reális elvárás, hogy folyamatosan menetrendezéssel és kiegyenlítéssel foglalkozzanak. A megoldás az lehet, hogy a részleges ellátást nyújtó kereskedővel kötött mérlegköri tagsági szerződés keretében legyen erre lehetőség (akár felár mellett). - Valós idejű adathozzáférés
Míg éves szaldó szintjén a fenti előfeltételekkel megvalósítható az energiamegosztás, bruttó elszámolás esetében megkerülhetetlen az adatok valós idejű hozzáférése. Ha valaki a napi szinten kap csak adatot menetrendezéshez, az kevés. Részletes, napközbeni adatszolgáltatás szükséges. Ehhez természetesen nem csak okosmérők kellenek, hanem egy új tarifa kialakítása is, amibl ugyanúgy tudnak részesedni kisfelhasználók is. Az okosmérővel rendelkező felhasználók most profilosnak számítanak. Az idősoros tarifa, miután nagy fogyasztókra lett kitalálva, pedig nagyon drága (éves szinten plusz 200 ezer Ft-ot jelentene lakossági felhasználóként). A keletkező adatmennyiség fogadására pedig az elosztóknál szükséges kiépíteni egy modern adatfeldolgozó rendszert.
+1. Arányos rendszerhasználati díj
Bár nem elengedhetetlen feltétel, a rendszerhasználati díj (RHD) arányosítása a hálózat igénybevételétől függően, nagyban hozzájárulhat a helyben történő energiamegosztás koncepciójának elterjedéséhez. Ez azt jelentené, hogy aki kisebb mértékben használja az országos hálózatot, az kevesebbet is fizessen. Az uniós irányelvek (RED II, RED III) szerint ez egy előírás, de Magyarországon még mindig egységes országos díj van érvényben.
Ez rövidtávon egy helyi RHD-kedvezmény keretei közt valósítható meg, hosszútávon viszont a tarifastruktúra átalakítására van szükség, ahol jobban megjelennek a kapacitások (a forgalom-alapú díjak helyett), valamint lesz lehetőség térben és időben differenciált tarifák kialakítására is.
