Egy közösségi napelem- vagy szélpark létrehozása kínálná az egyik legnagyobb bevételi potenciált a lehetséges üzleti modellek közül. Az így termelt villamos energia értékesítése révén a résztvevők hosszú távon jelentős megtérülésre számíthatnának. A 2016-ban bevezetett szabályozás, amely minden lakott terület köré 12 kilométeres védőzónát írt elő – ezzel gyakorlatilag ellehetetlenítve a szélturbinák telepítését –, szerencsére megváltozott, és a védőtávolságot 700 méterre csökkentették. Ez elvileg újra lehetőséget adhat a szélerőművek telepítésére, azonban a gyakorlatban a hálózati csatlakozás engedélyeztetése továbbra is komoly akadályt jelent, és ez a legtöbb kezdeményezést már a tervezés fázisában megakasztja.
Hasonló problémák merülnek fel a közösségi napelemparkok esetén is. Bár technológiailag ezek könnyebben megvalósíthatók, a hálózatra csatlakozás itt is nehézkes. Az egyik legnagyobb kihívás azonban a finanszírozás. Egy ilyen beruházás tőkeigénye sok esetben meghaladja a helyi közösségek lehetőségeit. Jól működő finanszírozási modellek és támogatási programok hiányában pedig ez a modell is inkább, mint elvi lehetőség áll fenn.
