Október 21-én megrendezésre került a 3. Közösségi Energia Konferencia – Üzleti modellek, szabályozás, lakossági bevonás címmel, a Kortárs Építészeti Központ nagytermében. Mint eddig minden évben, most is a közösségi energiához kapcsolódó aktuális kérdéseket állítottuk a középpontba:
- Milyen modellekben gondolkodhatnak ma a közösségi energia kezdeményezések?
- A szabályozás milyen lehetőségeket nyit meg előttük?
- Milyen új utak látszódnak jelenleg az energiahatékonyság terén?
A program egyik felét szakmai előadások adták, délután pedig world café beszélgetések keretében, témagazdák vezetésével kisebb csoportokban vitattunk meg néhány aktuális témát.
(A diasorok az előadás címére kattintva letölthetők.)
Az előadás elején Csermely Ágnes átfogó képet adott a hazai napenergia-helyzetről. Bár Magyarországon mára több mint 300 000 darab naperőmű működik, a villamosenergia-hálózat nem volt felkészítve ekkora mértékű felfutásra. Emiatt különösen fontos, hogy a megtermelt energia lehetőleg helyben, egyidejűleg kerüljön felhasználásra. Ebben az energiaközösségek kulcsszerepet játszhatnak, hiszen elősegítik az önfogyasztást és a helyi energiafelhasználást.
Szeptember elsejével megnyílt a lehetőség társasházi energiaközösségek létesítésére. Fontos megemlíteni, hogy a társasházi energiaközösség a nevével ellentétben nem minősül hivatalosan energiaközösségnek, hiszen nem önálló jogi személy. Továbbá, a kezdeményezésben való részvétel nem minősül többforrású ellátásnak, így az abban részesülő tagok maradhatnak az egyetemes szolgáltatásban, ellentétben az energiamegosztási modellekkel.
Diszkontált rendszerhasználati díj (RHD) visszatérítés esetén az elszámolás a társasház szintjén történik. A HMKE (háztartási méretű kiserőmű) közös fogyasztását a közös fogyasztási pont (pl. lift, lépcsőházi világítás) mögé kell kötni. A mérőberendezés költségét az elosztó fizeti, de a mérőhely kialakításának költségét a társasház viseli. A megtermelt napenergia utáni bevételt és az RHD-visszatérítést is a társasház kapja. A bevételek felhasználásáról a társasház dönt, ez belső megállapodás kérdése. A MEKH még nem adta ki a visszatérítés végleges szabályait, de várhatóan közel 100%-os visszatérítésre lehet számítani, ugyanakkor a felszerelt mérő után havi alapdíjat kell majd fizetni, ami több ezer forint is lehet. Az elosztók évi egyszer kötelesek elszámolni az RHD-val, így a várható kifizetés is éves szinten történik.
A megosztási hozzárendelés során konkrét energiamegosztás történik, a résztvevő lakásoknál okosmérővel (negyedórás adatok alapján). Fontos kitétel azonban, hogy a résztvevőknek ugyanahhoz a mérlegkörhöz kell tartozniuk. Elvileg lehetséges, hogy más kereskedő is részt vegyen, ha mindenben meg tud egyezni az MVM Nexttel (pl. menetrendezés, kiegyenlítő energia költségei), de ez bonyolult folyamat. Például ha egy földszinti fodrászüzlet más kereskedőnél van, nehézségekbe ütközhet a részvétele. Az ideális megoldás az lenne, ha a DSO (elosztóhálózat-üzemeltető) a PV-termelést és az albetétek fogyasztását is eljutattná, és a közös képviselő vagy egy külső szolgáltató az adatokat úgy allokálná, hogy a közösség minél több megtermelt energiát fel tudjon használni. Ha a társasház tagjai között megvan a szolidaritás, a rendszer gyorsabban megtérül, de a fix felosztás sokszor egyszerűbb. Csermely kiemelte, hogy az engedélyigénylések már most is benyújthatók.
Az energiaközösségek működése és jogi keretei
Az energiaközösség jogi személy, amelynek legalább egy tevékenysége kapcsolódik az energiatermeléshez, -elosztáshoz vagy -értékesítéshez. 0,5 MW feletti erőmű vagy tároló üzemeltetéséhez, magánvezeték létesítéséhez, illetve villamosenergia-kereskedelem esetén a MEKH engedélye szükséges – ez utóbbin a Minisztérium jelenleg próbál enyhíteni.
A szaldó elszámolásban maradt HMKE-tulajdonosok nem vehetnek részt villamosenergia-megosztást végző energiaközösségben, mert a szaldó elszámolás során visszatáplált energiát nem lehet másnak értékesíteni. A bruttó elszámolású tulajdonosok viszont csatlakozhatnak: számukra az a legpraktikusabb, ha a megtermelt energiát az energiaközösségnek értékesítik, de nem feltétlenül éri meg onnan vásárolniuk, mivel a rezsicsökkentett ár kedvezőbb.
Egy energiaközösség egyszerűbben is elindulhat megosztási hozzárendeléssel, utólagos elszámolással. Ebben az esetben nincs beruházási költség, csak adminisztratív teher, viszont minden tagnak ugyanahhoz a kereskedőhöz kell tartoznia. A fejlettebb működéshez – például a fogyasztás vezérléséhez – már beruházás is szükséges, új, távvezérelhető berendezésekkel. Kísérleti (pilot) jelleggel már működnek energiaközösségi aggregátorok is.
Új jogszabályi változások
A jogszabály-módosítások értelmében, ha egy energiaközösség energiát ad a tagjainak, az többforrású ellátásnak minősül (például nappal a közösségtől, este a kereskedőtől vételeznek). Eddig a kereskedők zsinóráramot biztosítottak, de az energiaközösségi modellben a napszakos különbségek miatt a reggeli és esti áram drágább lehet, így előfordulhat, hogy a fogyasztók többet fizetnek.
Ha az energiaközösség közösen szerzi be a tagok fennmaradó energiaigényét, akkor beszerzési közösségként is működhet. Ez lehetőséget ad arra, hogy a tagok fogyasztását összevonva nagyobb mennyiségekre kedvezőbb szerződéseket kössenek – a közösség ebben az esetben megbízotti szerepet tölt be, nem maga vásárolja az energiát. Emellett az energiamegosztás adminisztrációját, vagyis a megosztási hozzárendelést is szolgáltatásként nyújthatja.
Az előadás során felmerült kérdésekre az alábbi válaszok kerültek megfogalmazásra:
– Az aggregátori szerepkör jelenleg is engedélyezett, bejelentésköteles ugyan, de működhet.
– “Butamérős” (RHD-visszatérítéses) elszámolás esetén mindegy, kik a bérlők, mert egyetlen elszámolás történik az egész rendszerre.
– Önkormányzatok esetében lehetséges közös mérési körök kialakítása, de ehhez a kereskedővel kell megállapodni. A legnagyobb nyitottságot az E2 Hungary-nél látják, de az MVM Next-nél is szívesen látna a későbbiekben nagyobb nyitottságot a minisztérium.
– A szaldós elszámolásban maradtak azért nem vehetnek részt energiaközösségben, mert a hálózatba visszatáplált energiát télen újra felhasználják; másnak is eladni ezt a mennyiséget jogilag nem megengedett.
– A beszerzési közösségek akkor működnek hatékonyan, ha minél több energia felett rendelkeznek, ezért a jövőben energiatárolók beépítésére is szükség lesz. Bár van erre állami támogatás, az jelenleg csak ipari felhasználóknak elérhető.
– A társasházi energiaközösségekben energiatároló is alkalmazható, amennyiben a tároló teljesítménye nem haladja meg a termelő egység teljesítményét.
– 2025 júniusáig kell átültetni az EMD (Energy Market Directive – Villamosenergia belső piaci irányelv) előírásait, amelyek szerint minden fogyasztónak biztosítani kell a többforrású ellátás lehetőségét. A többforrású ellátás lehetséges is lesz, de ehhez ki kell lépni az egyetemes szolgáltatásból.
Fabók Márton előadásában az energiaközösségek (EK) társadalmi és gyakorlati megközelítéséről beszélt, hangsúlyozva, hogy bár az EK-nak már létezik jogi definíciója – ideértve a Villamosenergia-törvénben megemlített megújulóenergia-közösséget és a Gáztörvényben megemlített megújulóhőenergia-közösséget is –, a lényeg inkább az, hogyan gondolkodunk ezekről a kezdeményezésekről. Az energiaközösség elsősorban társadalmi innováció, egy újfajta szerveződési és együttműködési forma, nem feltétlenül egy teljesen új tevékenység.
Az EK-k sokféle tevékenységet végezhetnek, de a legfontosabb kérdés, hogy milyen modellek alakíthatók ki, amelyek nem igényelnek nagy beruházásokat vagy bonyolult adminisztrációt.
Közösségi tulajdonú HMKE-k esetében az energia önfogyasztása közösségi alapon történhet, különösen kulturális, szociális vagy oktatási intézményeknél, ahol a közösségi szemlélet és az önfenntartás kéz a kézben járhat. A bruttó elszámolás azonban jelentősen rontotta ezek megtérülését, különösen lakóépületeknél, de a versenypiaci fogyasztók körében is. A megoldást az jelentheti, ha az energiatermelés illeszkedik a fogyasztási mintázathoz, kis méretezésű rendszerek létesülnek, és rugalmas fogyasztású eszközök is bevonhatók.
A közösségi erőművek – például napelem- vagy szélparkok – már piaci alapon is megtérülhetnek, és banki finanszírozással is működhetnek, ugyanakkor a közösségi finanszírozásuk sokkal bonyolultabb. Nehézséget jelent a hálózati csatlakozás megszerzése is, bár várható, hogy a jövőben szabadkapacitás-pályázatok segíthetik az ilyen projektek megvalósulását. Fabók szerint azonban érdemes lehet akár meglévő erőművek közösségi átvételében is gondolkodni, nem feltétlenül csak új beruházásban.
A társasházi energiaközösségek kiaknázatlan potenciált jelentenek. Ezek rugalmasan alakíthatók, de a rendszerhasználati díj (RHD) visszatérítésének szabályozása bizonytalan, az okosmérők telepítése pedig drága – a mérőhelyek kialakításával együtt akár több százezer forintba is kerülhet.
A villamosenergia-megosztás az egyik legnagyobb lehetőség, de a gyakorlatban a megvalósíthatósága egyelőre akadozik. Idősoros fogyasztóknál a HMKE betáplálásának értékesítése már most is lehetséges, viszont ha valaki részleges ellátásba lép, az kiesik az egyetemes szolgáltatásból (ESZ), így piaci kereskedőktől kell energiát vásárolnia – ez viszont nem mindig előnyös, mert a kereskedők sokszor nem kínálnak jó árakat.
A rendszer működéséhez almérlegkör alakítása és azonos kereskedő szükséges, továbbá kulcsfontosságú a valósidejű, negyedórás fogyasztási adatokhoz való hozzáférés, amit a FEAK (Fogyasztói Elosztói Adatkapcsolat) rendszere biztosíthatna. Kiemelendő, hogy jelenleg nincs arányosított RHD, de hosszú távon ennek kialakítása elkerülhetetlen lesz, mert a rendszerhasználatot igazságosabban kell majd megosztani.
A közösségi energiahatékonysági kezdeményezéseket külön említette, mint sokkal kevésbé szabályozott, de hatalmas megtakarítási potenciállal bíró területet. Jelenleg még nem alakult ki működő modell ezen a téren, és a rezsicsökkentés miatt lakóépületeknél kérdéses, mennyire térül meg. Ugyanakkor kicsiben érdemes elkezdeni: tudatosabb energia-menedzsmenttel, kisebb felújításokkal, okosabb fogyasztás-szervezéssel.
További lehetőségként a közösségi távhőt, az beszerzési közösségeket, a közösségi tüzifatárolót, vagy a kevésbé technológiai fókuszú tudásmegosztási és tanácsadási programok területeit jelölte meg. Az előadás végén hangsúlyozta, hogy nincs egyetlen biztos megoldás, viszont sokféle irányban lehet kísérletezni. A cél az, hogy az energiahivatallal és a minisztériummal közösen sikerüljön úgy alakítani a szabályozási környezetet, hogy az innovatív energiaközösségi modellek működőképesek legyenek.
Szőllőssy Anita a közösségi energia és az önkormányzati energetikai kezdeményezések hazai helyzetét feltérképező kutatás eredményeit tárta fel. Ennek célja kettős volt: egyrészt információt gyűjteni arról, hogyan alakulnak jelenleg Magyarországon a közösségi energia kezdeményezések – legyenek azok civil, alulról jövő vagy önkormányzati projektek –, másrészt az SZGK a feltárt tapasztalatok alapján célzott szakmai támogatást szeretne nyújtani ezeknek a kezdeményezéseknek, azaz beavatkozási pontokat azonosítani, ahol a közösségi energia fejlődése segíthető.
A kutatás során 17 interjú készült helyi közösségekkel és önkormányzatokkal, amelyből 7 személyesen történt. A munkába különböző települések kapcsolódtak be: többek között Szentes, Pannonhalma, Újszentmargita, Kóspallag és Pilisborosjenő.
Az eredmények azt mutatják, hogy sok elakadás tapasztalható, de a nehézségek két szinten értelmezhetők. Országos szinten a legnagyobb akadályt a megosztással kapcsolatos jogszabályi és adminisztratív problémák, valamint a rezsicsökkentés torzító hatásai jelentik, amelyek a távhőszolgáltatókat is hátrányosan érintik. Helyi szinten elsősorban erőforráshiány, szakemberhiány és a tanácsadási, szervezési kapacitások korlátozottsága jellemző.
A kutatás egyik fő területe az energiahatékonysági lehetőségek feltérképezése volt. Az önkormányzati intézmények költségcsökkentése szinte mindenhol központi cél, ugyanakkor a kistelepüléseknek általában nincs megfelelő tudása vagy kapacitása ennek megvalósításához. Az alapszintet sok helyen az energetikai szerződések átvizsgálása jelenti, de egyre több önkormányzatnál merül fel energiamenedzsment-rendszer kialakításának igénye. A problémára megoldást jelenthet egy falugondnok mintájára működő „falusi energetikus” szerep létrehozása, akár járási szinten, aki koordinálni tudná az energiával kapcsolatos feladatokat. Szervezeti átalakításokra is szükség van, mert a nagyobb önkormányzatoknál sokszor több osztály foglalkozik ezzel a témával, ami hónapokig vagy évekig tartó elakadásokhoz vezethet. A bérlakások energiahatékonyságának javítása is kiemelt terület, ahol energiaauditokra és felújítási tervek készítésére lenne szükség. E téren az EUCF (European City Facility) és az EKR (Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer) nyújthatnak segítséget.
A lakossági energiahatékonysági programok esetében az inkluzivitás növelése lenne fontos cél: nemcsak pénzügyi támogatásra, hanem komplex segítségre van szükség a felújítások megtervezésében és lebonyolításában. Ennek egyik lehetséges formája egy megbízható, civil alapon működő szakmai tanácsadó hálózat (akár a RenoPont mintájára).
A részvételiség a legtöbb helyszínen még gyerekcipőben jár: nincsenek kialakult formulák, és az önkormányzatok sokszor nem nyitottak a közösségi bevonásra, mivel az idő- és költségigényes. A távhőfejlesztések példájából tanulva, akár új lakások bevonásáról, akár meglévő rendszerek korszerűsítéséről van szó, a lakók együttműködése elengedhetetlen. Ennek egyik kulcsa lehet a közös képviselők bevonása és képzése.
Az önkormányzatoknál átfogó, stratégiai szemlélet helyett inkább pályázat-orientált gondolkodás a jellemző. Ha vannak is stratégiák, azok sok esetben egyszerűsítésre szorulnak., és még ha nem is „a fióknak” készülnek, a megvalósításuknak sokszor az erőforrás-hiány szab gátat. A kutatás során megismert jó példák azonban legalább részben segíthetik a felmerült problémák áthidalását.
A projekt folytatásaként a tanácsadási alkalmak és workshopokat kerülnek majd megrendezésre, valamint az eredmények publikálásra kerülnek egy infóanyag, és különböző, a Transzformátor honlapján hamarosan elérhető tudásanyagok formájában.
A konferencia délelőtti programjának zárásaként Gelencsér Dávid (SZGK) a Transzformátor „Közösségi Energia” tudástárat ismertette, bemutatva annak funkciót, és felvázolva a jövőbeli bővítés irányait.
A kölcsönös eszmecsere érdekében a program második felében world café beszélgetések zajlottak.
A résztvevők öt asztal közül választhattak, ahol egy külső szakértő és a Szolidáris Gazdaság Központ egyik munkatársa segítségével jártak körül egy-egy fontos témát.
Az önkormányzatok épületenergetikai, felújítási, energiahatékonysági ügye, a kötelezettségeknek való megfelelés támogatása
Sviszt Péter, Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) & Gelencsér Dávid, Szolidáris Gazdaság Központ (SZGK)
Energiaközösségi szabályozás, a megosztás és a társasházi energiaközösségek lehetőségei
Kovács Bence, Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) & Fabók Márton, SZGK
Önkormányzati stratégiaalkotás, a közösségi energia helye a településfejlesztési stratégiákban
Tóth Gergely, Ajkai önkormányzat & Molnár András, SZGK
Részvételiség és közösségszervezés az energiaközösségek mögött
Benkő Flóra, Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) & Szőllőssy Anita, SZGK
Közösségi lehetőségek a távhőben
a Szolidáris Gazdaság Központ lakhatás munkacsoportja és Úr Eszter, Szolidáris Gazdaság Központ